Zombieland – Ezmiez?!?

Az arcok mindent elárulnak!

A történetről: a cím ezúttal akár beszédes is lehetne (nem az), mivel a Zombieland valóban egy kihalt, zombik által uralt világban – pontosabban Amerikában játszódik. Pár túlélő szeretne eljutni valahová, az úton azonban emberi mivoltuknak köszönhetően több problémát okoznak egymásnak, mint a húsra éhes halottak…

A színészekről:

Woody Harrelson igazi szimpatikus ember, annak ellenére hogy talán legismertebb szerepében – Mickey a Született gyilkosokból – könyörtelen halálosztót alakított. Egyre ritkábban kap/vállal szerepet, pedig mennyire jó is volt a Tökös tekésben vagy A Zsákolj, ha tudsz-ban. Jelenleg tárgyalt filmünk folytatása az egyetlen hivatalos bejegyzés a naptárában – ejnye Woody, kapd össze magad, a pénz nem minden!

Jesse Eisnberg, Emma Stone és Abigail Breslin a (jóval) fiatalabb generáció képviselői. Esetükben nem lehet szó túl nagy égésről, lévén a Zombieland előtt kiugró sikerük nem volt – kivéve talán Pöttöm Pannát, ő letett az asztalra pár értékelhető filmet, ez a ballépés betudható hamvas korának. Emma Stone csini ugyan a rucijaiban, de nem több. Durcás pofit vág, aztán csábosat. Néha mindkettőt egyszerre. A hangja viszont nagyon kellemes, érettebb színésznőt ígér. A Ben Stiller-klón főhős tenyérbemászóbb mint a Shia gyerek (az azért nagy szó), alakítása kimerül egy unottan felolvasott narrációban, ráadásul megöli Bill Murrayt – a zombik elé vele!

Madárijesztő, Dorothy, Toto és az oroszlán...

Bill Murray:

Ki ne ismerné a vígjátékok élő legendáját? Kisujjból rázza ki nyúlfarknyi szerepét, mégis hamar fűbe harap. Valószínűleg haveri alapon csatlakozott a díszes társasághoz – miatta érdemes végigszenvedni ezt a borzalmas hullámvasutat – igaz a Zombieland nem hullámzik, de még csak be sem indul igazán, szóval ez inkább egy félkarú rabló.

A forgatókönyvről:

Jó paródia megfelelő szkript nélkül nem készülhet, ezt már többszörösen bizonyították az utóbbi években rendesen elrontott alkotások – Bazi nagy film, Csajozós film, Katasztrófafilm, Spárta a köbön. A helyzetkomikum és a szóviccek helyét teljesen átvették az altesti poénok, a jóízű nevetés helyett másfél órás hányinger lehetett a néző jutalma. Néhány üdítő kivétel azért akadt, amelyek megtalálták a megfelelő határvonalat a poén és a gusztustalanság között. Ilyen volt a nézőket rendesen megosztó Horrorra akadva sorozat (az első és a negyedik igazán vicces volt) vagy az angol humor új generációját jelentő Haláli hullák hajnala és Vaskabátok.
A Zombieland forgatókönyve üres. Nem az egyszerű alapötlettel van a baj, attól még lehetne jó, de sajnos nem az. Egyszerűen unalmas és semmitmondó az egész. A két írót viszont valamiért felkapták, így már gyúrják is a G.I. Joe 2. és a Deadpool sorait. Az eredmény magától értetődő lesz: kiherélt, sablonos történetek az egész család számára – az emberek szeretik a véres hurkát (idézet Phil-től az Idétlen időkig-ből).

A rendezőről:

Ruben ki? Nos igen, az eddig jobbára tévés produkciókban “jeleskedő” úriember első komolyabb vállalkozása a Zombieland. A “Hogyan dirigáljunk le egy mozifilmet a legsablonosabban” könyvből bátran szemezgető kisiparos semmit sem vett el vagy tett hozzá az alaphoz, sikerült egy teljesen jellegtelen masszát készítenie. Ilyen teljesítmény után nem csoda, ha nem kapkodnak érte a filmvilágban…

Lelövöm az írókat, aztán te jössz balfék!

A filmről:

Az alkotás körüli felhajtás és reklámőrület amúgy kísértetiesen hasonlít a szintén értékelhetetlen Kígyók a fedélzeten esetére. A marketing kampány sokkal ötletesebbre sikerült, mint a kész film.
Amerikában már bőven 100 millió dollár feletti bevételnél jár ez a színes-szagos léggömb, az imdb-n irreálisan magas értékelésen – 8 csillagon áll, a filmes fórumokon is csupa pozitív véleményt találni.
Akkor hogy is van ez?
A karakterek sablonosak és ellenszenvesek, már az első mondatuk után szörnyűséges kínhalálukat kívánja az ember. Tetteik és érzelmi reakcióik következetlenek, szó szerint buta (vagy inkább: tipikus amerikai) emberek.
A szereplők Woody Harrelson kivételével borzasztó idegesítőek, őt is csak azért nem lehet annyira utálni mert öröm (?) volt/lett volna újra igazi főszerepben látni. A két fő probléma azonban, hogy a film nem vicces és a vér faktor is nagyon alacsony a témához képest. Az “akciójelenetek” (ha lehet így nevezni) szánalmasan együgyűek, nélkülöznek minden kreativitást. Ember áll. Zombi rohan. Ember lő. Zombi hörögve elesik. Ennyi. Különbség talán csak a halott hullák (sic!) mennyiségében jelentkezik – a nagy durranásnak szánt, halovány lezáráshoz sikerült egész sok statisztát szerződtetni. A legjobb poénforrás kétségkívül Bill Murray szerepeltetése lett volna. Ez félig-meddig sikerült, kár hogy az óriási ziccert is kihagyták a készítők és egy huszárvágással tönkretették a remek ötletet. A zombi túlélő tanácsok legfeljebb egy óvodásnak mondhatnak újat (vagy annak aki még egyetlen élőhalottas mozit sem látott – van ilyen?) és nem humorosak, az egyéb viccesnek szánt jelenetek is bárgyúak és erőtlenek.

Sajnos nem tréfa: a film legkeményebb arcai!

Aki értékelhető alkotásra kíváncsi a témában, az inkább tolja végig a Left 4 Dead című, hamar modern klasszikussá vált játékot, amely jelentős táptalajt nyújtott a film alkotóinak is. Sokkal viccesebb, felnőttesebb és komolyabb szórakozás. Két szék közé a földre esni így lehet, a nézők mégis kedvelik és a kritikusok is ujjonganak. Talány ez, melynek megfejtésére felesleges időt pazarolni – meg kell nézni, hogy világos legyen: a Zombieland pocsék film. Ahogy mondani szokták: még viccnek is rossz.

Hydro-meter: 10%